Greenway ferry felé!

Belehúztam rendesen, nem mondom. Lehet, hogy holnap ki se tudok kelni az ágyból. Jó, jó, nem kétszáz kilómétert nyomtam, csak huszonhetet, de ezzel a szekérrel, itt (Devon tele van dombokkal, hegyekkel, föl-le,föl-le) szerintem így, két év szünet után nem is rossz. Igaz, néhányszor leszálltam a bringáról és 

jó hideg ásványvíz, végre!

toltam, de annyira nem vagyok elvetemült, mert ha nem megy hát nem megy. Egyébként is én a bicajozást nem sportból hanem élvezetből csinálom, így csak vállamat megrántva feltolom egy-egy meredekebb emelkedőn a bringát. Így is van benne élvezet. 

Szóval, lekerekeztem reggel a krimi királynő  nyaralójához, vagyis csak mellé a Dart folyóhoz, ahol átkompolják a nagy fa motorcsónakon az embereket Dartmouth-ba vagy Dittishambe. Paigntonon keresztül, a tengerpart mellett mentem, majd Goodringtonnál a műútra soroltam, ami mellett hol van kerékpárút, hol nincs. A Brixham felé vezető úton van egy leágazás Galmpton felé, ami az egyik kedvenc kis falum itt a környéken. Onnan vezet egy keskeny, vadregényes út Greenway felé. Odafelé több volt az emelkedő, mint visszafelé. Ugyan 17 fok volt, ami itt kellemesnek számít, de borús volt az ég és a szél is fújt. Mikor végre a Greenway komphoz értem kisütött a nap. Két idős ember nézelődött a kompra várva vagy nemrég jöhettek vele, mindenesetre a motorcsónak sehol nem volt. A kis büfé, ahol ásványvizet reméltem venni, elől zárva volt de az oldalajtó nyitva, a kinti asztalon laptop, de senki fiát nem láttam aki erre felügyelne. Végül a két kisöreg felsétált a Greenway felé vezető meredek úton, és meghallottam, hogy Dartmouth felől közeledik a nagy fa motorcsónak, emberünkkel, aki a büfét is üzemeltette és a kompot is. Simán otthagyott csapot papot nyitva. Kaptam ásványvizet, aminek nagyon örültem, hiszen a béna kis piros bringámon nincsen kulacstartó, és már borzasztóan ki voltam száradva, a fejem lángolt mint a cékla. Leültem pihentem keveset, néztem a Dart folyón mooringon keringő  vitorlásokat, Dittisham szines házikóit (Dishamnek ejtik :P ) aztán felkerekedtem és elindultam visszafelé. Onnan hogy visszaértem a brixhami elágazáshoz, szinte röpültem hazafelé. A Strava szerint a legnagyobb sebességem 52 km/h volt, ami nem semmi. Jó is volt egy kis hónaljszárító szél. Csak itt, Torquay-ban kellett újra felfelé mennem, ahogy közeledtem az otthonomhoz. Jó két és fél órás kirándulás volt, de megérte! :)