Dawlish Warren - Exeter

Fogtuk magunkat és bedobtuk a vacak piros lovam és Tibi posh Bromptonját a csomagtartóba és a lányokkal elindultunk Dawlish Warrenbe ahol a tengerparti strand mellett bicajt lehetett bérelni, viszonylag kedvező áron. Négy órára béreltünk a két lánynak, majd nekivágtunk a közel 35 km-es túrának ami egy fantasztikus szép kerékpár úton megy a Teign folyó mellett. Az első néhány kilómétert Aisa igencsak megszenvedte, mert már évek óta nem ült bicajon és autók között, vagy a járdán kellett eljutnunk a kerékpárútig, de szerencsére túlélte. Én már háromszor megtettem ezt az utat, bár nem Dawlishból hanem Starcross-ból indultam ami egy picit közelebb van a kényelmesebb részhez. A fantasztikus, napos idő végigkísért bennünket egészen az Exeteri kikötőig, amelynek az a különlegessége, hogy az Onedin család (ha valaki még emlékszik rá az én korosztályomból) kikötői jeleneteit itt vették fel. Egyébként egy csodás hely, klassz kajáldákkal és csecsebecsés boltokkal a folyó másik oldalán. Olyan szerencsénk volt, hogy a megszokott "most mit együnk, mert semmi sem gluténmentes" kálváriánk itt egy csapásra megoldódott, mert a Venice étteremben GF pizzát lehetett kapni és isteni ropogós volt, így Szula örülhetett, hogy véégre nem kell végigzarándokolni az egész környéket valami ehetőért. Visszafelé már össze kellett szednünk magunkat, az eső is elkezdett szemerkélni, de főleg az idő ment nagyon gyorsan. Kettőig lettek a bicajok bérelve, így nem volt egy nagy élmény a lóhalálában tekerés. Aisa és Szula is megszenvedte a versenyfutást az idővel, de végül cirka huszonöt perc késéssel befutottunk. A tulaj rendes volt és nem számított fel plusz költséget a késés miatt. 

Greenway ferry felé!

Belehúztam rendesen, nem mondom. Lehet, hogy holnap ki se tudok kelni az ágyból. Jó, jó, nem kétszáz kilómétert nyomtam, csak huszonhetet, de ezzel a szekérrel, itt (Devon tele van dombokkal, hegyekkel, föl-le,föl-le) szerintem így, két év szünet után nem is rossz. Igaz, néhányszor leszálltam a bringáról és 

jó hideg ásványvíz, végre!

toltam, de annyira nem vagyok elvetemült, mert ha nem megy hát nem megy. Egyébként is én a bicajozást nem sportból hanem élvezetből csinálom, így csak vállamat megrántva feltolom egy-egy meredekebb emelkedőn a bringát. Így is van benne élvezet. 

Szóval, lekerekeztem reggel a krimi királynő  nyaralójához, vagyis csak mellé a Dart folyóhoz, ahol átkompolják a nagy fa motorcsónakon az embereket Dartmouth-ba vagy Dittishambe. Paigntonon keresztül, a tengerpart mellett mentem, majd Goodringtonnál a műútra soroltam, ami mellett hol van kerékpárút, hol nincs. A Brixham felé vezető úton van egy leágazás Galmpton felé, ami az egyik kedvenc kis falum itt a környéken. Onnan vezet egy keskeny, vadregényes út Greenway felé. Odafelé több volt az emelkedő, mint visszafelé. Ugyan 17 fok volt, ami itt kellemesnek számít, de borús volt az ég és a szél is fújt. Mikor végre a Greenway komphoz értem kisütött a nap. Két idős ember nézelődött a kompra várva vagy nemrég jöhettek vele, mindenesetre a motorcsónak sehol nem volt. A kis büfé, ahol ásványvizet reméltem venni, elől zárva volt de az oldalajtó nyitva, a kinti asztalon laptop, de senki fiát nem láttam aki erre felügyelne. Végül a két kisöreg felsétált a Greenway felé vezető meredek úton, és meghallottam, hogy Dartmouth felől közeledik a nagy fa motorcsónak, emberünkkel, aki a büfét is üzemeltette és a kompot is. Simán otthagyott csapot papot nyitva. Kaptam ásványvizet, aminek nagyon örültem, hiszen a béna kis piros bringámon nincsen kulacstartó, és már borzasztóan ki voltam száradva, a fejem lángolt mint a cékla. Leültem pihentem keveset, néztem a Dart folyón mooringon keringő  vitorlásokat, Dittisham szines házikóit (Dishamnek ejtik :P ) aztán felkerekedtem és elindultam visszafelé. Onnan hogy visszaértem a brixhami elágazáshoz, szinte röpültem hazafelé. A Strava szerint a legnagyobb sebességem 52 km/h volt, ami nem semmi. Jó is volt egy kis hónaljszárító szél. Csak itt, Torquay-ban kellett újra felfelé mennem, ahogy közeledtem az otthonomhoz. Jó két és fél órás kirándulás volt, de megérte! :)

A vasparipának nem kell patkó

Lassan átírhatom a blogom címét, olyan rég nem posztoltam semmit. Igen, igen, ötvenkettő idén. De lehet, hogy elhalasztom mert ez az év úgy ahogy van mehet a kukába, semmi jót nem hozott, de télleg. Szóval két éve nem bringáztam. A legutóbbi szerencsétlenkedésem eredménye egy lyukas belső, külső és kiraktam a januári cudar időbe a tároló mögé, összecsukva a bringám. Két évig ott pihent és piszkosul berozsdásodott. Egy hónapja aztán úgy döntöttem, lecsiszolom, rendbe rakom. Tibi azt mondta, hogy nehogymár ezt a rozsdakupacot rendbe rakd! Neked egy Brompton kell. Kell a fenének! Mondtam erre. Nekem a saját vacak bringám kell, na! Szétszedtem ripityára. Csak reménykedtem, hogy majd emlékszem, mit hova később. Tibi bringa állványára feltettem és lecsiszoltam a rozsdás részeket. Vettem piros festéket és ez sajnos rossz ötletnek bizonyult mert elég bénán néz ki most ahol összefolyt, ragadt,majd lejött itt ott a felfújt festék. Ráadásul eleredt az eső, erre behoztam de kisütött a nap és újra kivittem a szerencsétlen vasparipát.

Add caption

Vártam egy hetet, amíg újra lett egy kis időm és vettem külső, belső gumit. A váltóval és a fékkel végül meggyűlt a bajom, így kénytelen voltam segítséget hívni. Tibi látta, hogy mégiscsak lesz valami ebből a rozsdakupacból, de még így is fintorogva bütykölgette. Végül csak összeraktuk valahogy. Ahogy kipróbálás céljából felpattantam a nyeregbe, máris úgy éreztem magam, mintha csak tegnap ültem volna rajta utoljára. Aztán végre tegnapelőtt felpattantam korán reggel és egy tíz kilóméteres kört tettem a város körül. Érintettem a gyönyörű Princess Piert a kikötőnél, végigmentem a promenádon majd feltekertem a Cockington Country  parkba és végig az erdőn visszajutottam a városba. Voltak nehéz percek, amikor még tolva is lihegtem mert a 25 fokos emelkedőt nem nekem találták ki. De azért nagyon élveztem. Már alig várom a következő szabadnapom, mert azt tervezem újra meglátogatom a régi helyeket, Starcrosst és Brixhamet vagy Greenwayt, ahol Agatha Christie nyaralója van.