Meg is értem 47 évet anélkül, hogy komolyabb sportteljesítményt elértem volna.
Nem mondom, belekóstoltam ebbe abba, de mindenféle mondva csinált akadályok miatt nem folytattam azokat.
A párom tinikorában versenyszerüen bringázott és késōbb is néhány évente felvette a kesztyūt és felfrissítette az izmai emlékezetét. Néhány éve még Budapesten most itt egy angol délnyugati tengerparti kis városban folytatta a bringázást. Napi 35 km amit leteker mivel munkába jár vele. Persze én arra hivatkozva, hogy hazafelé muszáj bevásárolnom inkább autóval jártam eddig.
Ez itt egy gyönyörü hely, bár dimbes dombos eléggé, viszont sok a látnivaló, parkok, erdõk, tengerpartok. Négy éve itt élünk de még mindíg van felfedezetlen hely amire néha rácsodálkozom, hogy milyen mesebeli. Sajnos egy bizonyos kor után nem lehet büntetlenül enni hat után is, mondjuk csokitortát eperhabbal, de én nem tudok lemondani az ilyenfajta élvezetekről. Kipróbáltam a futást. Még tavaly részt is vettem eg jótékonysági futáson ami kb öt km volt de az eszme sokat lóditott hogy ne adjam fel mert a rák ellen küzdők és az azt legyőzőkért futottunk. Akkor épp egy kedves ismerősöm küzdött a kórral és már csak emiatt is közelről érintett a nemes cél elérése. Ott voltam, lefutottam a kisebbik lányommal, jólesett az, hogy végigcsináltam de aztán annyi.
Azt mondják a negyven feletti nők érnek meg a mindennapi futásra mert az igazán az agyban dől el. Én vagyok az ellenpélda mert semmi értelmét nem látom sajnos a futásnak. De természetesen tiszteletben tartom azokat és felnézek rájuk akiknek pedig ez a csúcs. Gondolom nem jutottam el addig a pontig, hogy élvezzem és ne folyamatosan levegőért kapkodjak és rákvörös arccal fogjam az oldalam ötven méter után. Mint már mondtam ezen a helyen nehéz ötven méter síkterületet találni legfeljebb egy hosszabb tengerparti szakaszon de homokban futni? Szóval vettem egy olcsó bringát az ARGOS-ban, ami egy raktár áruház itt Angliában és belecsaptam a lecsóba. Ezt a blogot azért írom, hogy legyen mit számonkérni rajtam ha ezt is abbahagynám.
Ha a jövőben esetleg valaki idetéved és nem lát új bejegyzést már hónapok óta, kérem tegye meg és írjon egy pár sor megjegyzést, pl.: hogy milyen gyenge jellem vagyok és szégyeljem magam! Azonban ha maradok a "lovon" akkor csupa szép helyre kalauzolom el a látogatóim valamint figyelemmel kísérhetitek, hogy leszek egyre fittebb és kiegyensúlyozottabb, köszönhetően a kitartó munkának.
Remélem egy kis inspirációt adok azoknak is akik hasonlóan szeretnének picit egészségesebbek, picit karcsúbbak lenni negyven felett, alatt és nem utolsósorban élményekkel gazdagodnának a kerékpározás által.
Éljen a csokitorta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése