Sajnos tegnap nagyon sok dolgom volt itthon és a tervezett bicajozás elmaradt, pedig másodszor is szerettem volna nekifutni az Exeteri kerékpártúrának. Picit szomorú is voltam mert egész héten erre a napra vártam de sajnos közbeszólt az élet és elment a délelõtt és délután már nem akartam ekkora útnak nekivágni. Az idõ pedig nem volt szörnyü, itteni viszonylatban egész nyárias volt, csak a nap nem sütött de meleg volt. A mai reggelem is rohanás volt ezért az utolsó pillanatban ugrottam az autóba hogy beérjek a munkahelyemre. Délután viszont olyan brutál meleg lett (23 fok) ami az itteni párás tengerparti klímában felér a harminc fokkal is, hogy nem fértem a bõrõmbe és lekerekeztem a néhány mérföldre lévõ Hollicombe beachre. Tibivel, aki épp a munkából hazafelé tartott, megbeszéltem, hogy a tengerparton találkozzunk. Neki úgyis útba esett és ha jó az idõ, akkor könnyū õt eltéríteni a hazafelé vezetõ útról.
Torquay-ból Paignton felé, ha átverekedtem magam a belvárosi forgatagon, viszonylag kellemes a kerékpározás. Végig kerékpárút van amely hol a széles járdán, hol az autóúton vezet, rendes kijelölt sávban. Az utolsó ötszáz méter emelkedõ de nem olyan vészes, mert mire elfogyna az ember ereje, már látni a tetejét és onnan a jól kiérdemelt gurulás következik. Egy ilyen kellemes délutánon szinte élvezet itt bringázni.
Apály volt és azt nagyon szeretem. A vörös homoknak teret ad a visszahúzódó tenger, sirályok hada lepi el a partot, mint ha egy nagy tálcán kínálta volna a tenger a gyümölcseit a szárnyas társaságnak. Húsz perc alatt letekertem és miután térdig bemerészkedtem a sekély vízbe a nap is kisütött.
Nem ér! Rólad nincs kép, hogy térdig a vízben vagy! :)
VálaszTörlésRemek lehet a tengerpart mellett élni, és még klasszabb, hogy a tenger mentén tudsz, tudtok ilyen kis kirándulásokat tenni.
Gabi
Koszonom, en is halas vagyok h itt lehetek.
Törlés