Starcrossból Exeterbe

És végre a múltkori elmaradt (eltévedt) utat végig gurulhattam. Igaz az idõ nem volt a legnyáriasabb, de bicajozáshoz elment. A kerékpárút csúcs volt! Pont az a nézelõdõs, néhány fotóhoz megállós de ha nagyon akarok akkor gyorsan tekerõs út volt. A szembõl érkezõktõl mosoly vagy köszönés. Egy szakaszon seregnyi (kb tizenöt) anyuka egyenbicajon, piros utánfutó kocsiban egy-egy csemete. Idösek, fiatalok, kirándulók, gõrkoris sielõk, és sok sok szép látnivaló.

 A Powderham Castle másik oldalról is szép, fõleg a templomkert, ahol meg kellett állnom, mert az én ketyóm a templomkert, mert van benne valami festõi, örök és idõtlen. Semmiképp sem lehet egy sima temetõhöz hasonlítani.

 Bocik százával, nyuszik (olyan Bambiból elõugró kis szürkék, fehér pamaccsal a hátsójukon). 

Õsrégi hadihajó roncs, a folyón visszatükrözõdõ fák, az útszéli tarka virágok még így, ebben a szürke idõben is fantasztikus látványt nyújtottak. Exeterbe beérve a dokkokhoz érkeztem, a folyó mentén vitorlás iskolások, a sárkányhajóban ütemes dobolásra emelték az evezõt, kis kávézók, színes boltok, hattyúhad a hidak alatt, ezernyi virág a házak oldalán. Sajnos viszont elkezdett szitálni az esõ és sokáig nem maradtam. Visszafelé szerencsére a városból kiérve megszūnt az esõ és vígan tekerhettem tovább. 

Guruljunk Hollicombe beach-re!

Sajnos tegnap nagyon sok dolgom volt itthon és a tervezett bicajozás elmaradt, pedig másodszor is szerettem volna nekifutni az Exeteri kerékpártúrának. Picit szomorú is voltam mert egész héten erre a napra vártam de sajnos közbeszólt az élet és elment a délelõtt és délután már nem akartam ekkora útnak nekivágni. Az idõ pedig nem volt szörnyü, itteni viszonylatban egész nyárias volt, csak a nap nem sütött de meleg volt. A mai reggelem is rohanás volt ezért az utolsó pillanatban ugrottam az autóba hogy beérjek a munkahelyemre. Délután viszont olyan brutál meleg lett (23 fok) ami az itteni párás tengerparti klímában felér a harminc fokkal is, hogy nem fértem a bõrõmbe és lekerekeztem a néhány mérföldre lévõ Hollicombe beachre. Tibivel, aki épp a munkából hazafelé tartott, megbeszéltem, hogy a tengerparton találkozzunk. Neki úgyis útba esett és ha jó az idõ, akkor könnyū õt eltéríteni a hazafelé vezetõ útról. 

Torquay-ból Paignton felé, ha átverekedtem magam a belvárosi forgatagon, viszonylag kellemes a kerékpározás. Végig kerékpárút  van amely hol a széles járdán, hol az autóúton vezet, rendes kijelölt sávban. Az utolsó ötszáz méter emelkedõ de nem olyan vészes, mert mire elfogyna az ember ereje, már látni a tetejét  és onnan a jól kiérdemelt gurulás következik. Egy ilyen kellemes délutánon szinte élvezet itt bringázni.

Apály volt és azt nagyon szeretem. A vörös homoknak teret ad a visszahúzódó tenger, sirályok hada lepi el a partot, mint ha egy nagy tálcán kínálta volna a tenger a gyümölcseit a szárnyas társaságnak. Húsz perc alatt letekertem és miután térdig bemerészkedtem a sekély vízbe a nap is kisütött.