Cockington Village

Az othonomtól csupán néhány km-re lévő kis falu olyan mint Magyarországon a Szentendrei

Skanzen ahová nagyon sokat jártam a lányaimmal amikor még picik (és könnyen kezelhetőek) voltak.

Nos, Cockington falu egy hasonló itteni látványosság, tele régi kis falusi vályogházakkal, kézművesekkel, lovaskocsival és óriási parkkal tele szebbnél szebb növényekkel. 

Ez volt az első utam a bringámmal ami egy Challenge flex 20inch kerekű commuter bike. Picit (nagyon hasonlít) a régi Camping bicajokhoz, de ehhez már komoly váltó is tartozik. 

Az összecsukhatósága aranyat ér mert ahol lakunk sajna nincs garázs és nincs  hol tartani a bicajokat, ezért az egyik háztartási helységbe bőven elfér. A páromnak picit komolyabb a bicaja ami egy Brompton márkájú kis ékszerdoboz. 

Az előző Boardman márkájú bicaját a ház elől hajnalban még februárban ellopták fittyet hányva a lakatra és a kamerára. Picit mérges volt, mert neki ez volt amivel munkába járt. Itt ugyanis reggel hatkor még épp a másik oldalukra fordulnak a buszok, s míg szendereg a robogás addig vagy autó vagy bringa ami elvisz a munkába. Az autónk épp az utolsókat rúgta, úgyhogy összejött rendesen szegénynek. Itt van egy olyan lehetőség, ha munkába autóval jársz, akkor jó esetben a munkahelyeden elintézheted, hogy kamatmentes részletre (féláron!) megvegyenek neked egy bicajt max 1000 font értékben. Ha jól tudom, az adóddal is kapcsolatos a dolog de ennyire nem mélyedtem bele a dolgokba, lényeg hogy senki sem jár rosszul. Te fizeted a részleteket havonta. Éppen csak hogy egy picivel kell hogy többet keress a minimálbérnél  ami jelen pillanatban itt 7.20£/óra. Tehát így esett, hogy álmai bicaját egy két hónap múlva maga alatt tudhatta, és nem kellett kint hagyni a sötétben a gonosz rablóknak prédául.

Na, elkalandoztam ...

Tehát Cockington volt az első utam a bringámmal ami nem is volt olyan megerőltető. Az Endomondo sport tracker programnak köszönhetően pontosan láttam mennyi utat tettem meg, és milyen paraméterekkel, tehát milyen gyorsan mentem, mennyi volt a legmagasabb és legalacsonyabb magasság, mennyi kalóriát és folyadékot vesztettem stb. 

A tengerparton végig gurultam a kikötőnél és élveztem a langyos időt. 

Persze még nem mertem az autók közé menni, inkább csak úgy a járdákon lavíroztam lassan a sétáló emberek között. Ha autóútra kényszerültem mégis akkor picit úgy éreztem magam mint a Dumb és Dumberben (Dilibogyók) amikor egy mopeden Aspenbe utazik a két lángész és egy kamion elmegy mellettük nagyot tülkölve. Szóval megremegett a kezem ha egy egy autó elment mellettem. Hozzáteszem itt rendkívül figyelmesek az autósok ha kerékpárosról van szó: Nem húznak el melletted két centire százzal, nagyot kerülnek és türelmesen követnek tízzel amennyiben nincs hely a kikerülésre. Néha hosszú percekig, és utána nem ordítanak ki az ablakon, hogy te és a kedves mamád hol pedálozzatok, meg hogy ez nem a játszótér. De ettől függetlenül még hozzá kell szoknom...

Cockingtonba beérve persze már sokkal élvezetesebb volt a tekerés, és a kis pihenõ.